Forrás:
A www.ujharanglab.hu cikke
Ígéretünket tartva egy olyan témáról írunk, amely mindenkit érint Tatán és a város környékén - függetlenül attól, hogy szereti-e az állatokat. Az Equus Állatotthonnak és gyepmesteri telepnek be kellett zárnia április 30-án - dacára annak, hogy márciusban elnyerték a "Hónap Állatmentő Angyalai" címet. Még 28 állat gazdára vár! Sok, a közösség javát is szolgáló tervük lett volna még, például a kutyapiszok problémájának megoldása vagy a tudatos állattartás elültetése gyermekeink lelkében. Ezúton is kérik az önkormányzatot, az illetékes hatóságokat, hogy üljenek asztal köré és próbáljanak közös utat, kompromisszumot találni.
Interjú Dr. Baranyi Bélával, az EQUUS Kft.ügyvezető igazgatójával és magánállatorvossal
Szeretném, ha az olvasók képet kapnának arról, hogy mi is az Equus Kft. tevékenysége. Hol kezdődött, hova jutott el és miért kellett befejeznie az állatvédelmi tevékenységét? Tehát kezdjük a történet elején!
1990-ben alakultunk, akkor állategészségügyi szolgáltatásokat adtunk, állatpatikát és petshopot üzemeltettünk. E mellé a tevékenységek mellé 2011. novemb 1-től megnyertünk Tata és Kistérsége által kiírt pályázatot, és gyepmesteri telepet nyithattunk. De nem egy embertelen gyepmesteri telepet, ahol 14 nap eltelte után elaltatják az állatokat, hanem egy olyat, ahonnan örökbefogadó gazdikhoz kerülhetnek az állatok vagy átkerülhetnek az általunk egyidejűleg létrehozott állatotthonba. Az állatkórház épülete mögötti, az állatkórház egykori nagyállat istálló épületében, alakítottuk ki boxos megoldásban a gyepmesteri telepet, az állatotthont és ezeket üzemeltettük egészen mostanáig, azaz 2012. április 30-ig. Így többrétű tevékenységi kört fedünk – azaz már csak fedtünk – le: állategészségügyi tevékenység (gyepmesteri telep, állatkórház), állatotthon. Az állatmenhely működésének segítésére létrehoztunk egy közhasznú alapítványt is.
A kóbor kutyák befogása és elhelyezése önkormányzati kötelezettség. A Tatai Kistérségi Többcélú Társulás által kiírt pályázatot a korábbi szolgáltatóhoz képest jóval szerényebb költségekért tudtuk vállalni. Jót akartunk mindenkinek, legfőképpen az állatoknak. Ezért kisebb-nagyobb áldozatokat hoztunk, például a gyepmesterünk és a kórházi dolgozók is fizetés nélkül vállalták a napi 1-3 plusz órányi tevékenységet a gyepmesterin és az állatotthonban, hogy ne kelljen három főállású embert felvenni. Tíz településről hoztuk be a kutyákat, kimentünk járőrözni, begyűjtöttük az állatokat. A járőrözés, kiszállások egyre több költséggel jártak, ahogy az üzemanyagárak emelkedtek. Amikor pályáztunk, a májusi gázolajárakkal (2010 májusának áraival – a szerk.) kalkuláltunk, és nem sikerült emelést kialkudni, ahogy az üzemanyagárak nagymértékben emelkedtek. Sajnos az önkormányzatok nem tudtak vagy nem kívántak igazodni a megváltozott körülményekhez…
Már örökbefogadott kutyus - gazdijai küldték a Facebookra a képet
Ki végzi most a gyepmesteri teendőket?
Most a székesfehérvári Alpha-Vet Kft. Mondanom sem kell, hogy Székesfehérvár kissé messze van ahhoz, hogy akár napi járőrözést végezzenek. A hozzájuk bekerült kutyák sorsa bizonytalan és az elkóborolt kutyák sem juthatnak vissza könnyen gazdájukhoz… A megyében egyébként nem sok gyepmesteri telep van, amelyekből még kevesebb látja el megfelelően a feladatát.
De az állatkórház megmaradt?
Igen, az állategészségügyi szolgáltatást és az állatpatikát tovább folytatjuk.
Mi a különbség a gyepmesteri telep és az állatotthon között?
A
gyepmesteri telepre a gyepmesterek (köznapi nyelven: sintérek – a szerk.) begyűjtik a kóbor kutyákat, majd 14 napig hatósági állatorvos megfigyeli őket. Ha addig nem jelentkezik a gazdi vagy mihamarabb nem fogadják örökbe, akkor az állat elaltatásra kerül. Évente Magyarországon mintegy 15000- 20000 kutya jut erre a szomorú sorsra.
Míg az
állatotthonban (állatmenhelyben, állatpanzióban) a 14 napos megfigyelés lejárta után is ellátják az állatokat, és igyekeznek megfelelő gazdikhoz elhelyezni őket. Sok esetben után is követik az örökbe adott állatok sorsát.
Mi volt a helyzet az Equus Állatotthonnal?
Az öt hónapos működésünk alatt 97 kutyát és 25-30 macskát fogtunk, ill. fogadtunk be, majd helyeztünk át az állatotthonba. Csendesen megjegyzem, hogy ez 5 hónap alatt több, mint amit az Alpha-Vet 5 év alatt fogott be. A 97-ből csak 2 db kutyának volt chipje, de ebből is csak egy volt beregisztrálva. Sajnos az új állatvédelmi törvény – bármilyen nagy előrelépés is – sem teszi kötelezővé a microchipezést, holott ekkor ellenőrizhető lenne, ki a szabálysértés elkövetője! Bár a törvénynek lesz egy végrehajtási utasítása is, amelyben talán megoldják a kutyák tartós, egyedi azonosíthatóságát is. Jelenleg csak a tulajdonosváltozáskor kell a kutyát chipeltetni – állatorvosi rendelője válogatja, 5.000-10.000 Ft-ig terjed ennek a költsége.
Ez a csöppség még örökbefogadásra vár - siessen érte :)
Hány kutyust és macskát sikerült örökbe adni?
A befogott kutyák közül sajnos hármat el kellett altatni, mert autók ütötték el őket és az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseik voltak. A gyepmesteri telepen és az állatotthonban kutyaelhullás nem volt! 71 kutyát adtunk örökbe. 23 kutya maradt, akiknek folyamatosan felelős gazdát keresünk. A macskákról nem kell statisztikát vezetni, de belőlük is kb. 25-öt adtunk örökbe.
Ez a jó arány köszönhető a más állatvédelmi szervezetekkel, önkéntes segítőkkel való jó kapcsolatainknak Az internetre már akkor feltettük az állatok fotóit rövid jellemzéssel, amikor bekerültek. Mivel már több, mint 1000 barátunk követi nyomon a tevékenységünket, volt, akiért sorban álltak az emberek, így azt mondtuk, hogy aki a 15. napon legelőször jön érte, az övé lesz. Jó helyre került ez a kutyus is.
Volt egyéb állat is az otthonban?
Természetesen más állatok is voltak nálunk. Egyszer behozott valaki egy postagalambot, akinek átlőtték a szárnyát légpuska golyóval. Elkezdtük kezelni, gyűrűjén cseh betűjelzést találtunk. A magyar postagalambászok oldalán sorszámot bele lehetett írni, de sajnos így sem derült ki a gazdája. A felgyógyulása után ellenőriztük, majd elengedtük, és Csehország felé vette az irányt – rákötöttünk egy üzenetet angolul, elérhetőségekkel és kértük, hogy válaszoljanak, de nem érkezett válasz… Jó szándékú állatvédők az M1 tatai bevezető szakaszáról hoztak be egy elütött őzbakot. Hosszas kezelésünk ellenére őt sajnos nem tudtuk megmenteni.
Nyomonkövetés történt?
Persze, egyrészt mindenkivel örökbefogadási szerződést kötöttünk, ahol az elérhetőséget, egyéb releváns adatokat is szerepeltettük, másrészt megkértük a gazdikat arra, hogy készítsenek fotókat és Facebookon jelezzenek vissza, ha tehetik. A képeket az „
Örökbefogadóink képei” mappában meg lehet tekinteni. Harmadrészt megkérjük őket, hogy rendszeresen hozzák vissza hozzánk a kutyákat kötelező oltásokkor, egyéb orvosi vizsgálatok alkalmával, hogy állapotukat is ellenőrizni tudjuk.
Márciusban nyertek egy országos, internetes szavazáson egy díjat, az "A Hónap Állatmentő Angyalai" címmel. Ez egy komoly elismerésnek számít. A működésük során mi az, amit sikerült elérniük?
Valóban megnyertük a Hónap Állatmentő Angyalai szavazást. Mára sajnos már csak szárnyaszegett angyalok vagyunk. Alapítványunk célkitűzéseik között prioritásként kezeltük és kezeljük továbbra is a felelős állattartásra való nevelést. A kollégáimmal együtt úgy gondoljuk, hogy ez egy szemlélet (is), amelynek kialakítását a gyerekeknél, fiataloknál kell elkezdeni. Ehhez egyébként elindultunk egy úton, amely számos eredményt hozott, több tatai iskolával alakítottunk ki kapcsolatot, amelynek keretein belül csoportonként, osztályonként ellátogattak az állatotthonba és megnézték, hogy mi történik a kidobott állatokkal, miért nem szabad így bánni velük, hogyan lehet állatot helyesen tartani, stb. Megsimogathatták őket, megfigyelhették a gondozásukat.
Kutyasétáltató akciókat is tartottunk, ahol csak lehetett, népszerűsítettük a felelős állattartást és az alapítványt, hogy minket is egyre többen megismerjenek. Önkéntes segítők jöttek takarítani, etetni, simogatni – ez utóbbi nagyon fontos, mert az állatok sok esetben antiszociális viselkedést mutattak (el lehet képzelni, hogy mik történhettek ezekkel a kutyákkal korábbi életükben és a kóborlásuk időszakában).A kutyasétáltatás programjaink a kutyák reszocializációját is elősegítette. És annyi, annyi tervünk volt még…
Egy kutyasétáltató akción készült kép (készítette: ifj. Kocsi Imre)
Akkor számos pozitívumot adtak és kaptak is – akár a gyerekek által. Igaz?
Persze, a legmeghatóbbnak azokat a pillanatokat tartom, amikor az Új Úti Iskolából az egyik gyerek elhozta a saját uzsonnáját az egyik kutyának. Egy másik kislány odaadta kutyájuk három játékából az egyiket, hogy ezeknek az elhagyott kutyusoknak is legyen mivel játszania. Az állatpatikánkban vásárlók között nagyon sokan voltak, akik vettek konzervet, tápot a saját kutyájuknak és vásároltak az otthon állatai számára is ételt.
Sok akciót csináltunk, népszerűsítési, adománygyűjtési céllal. Hálásak vagyunk, hogy a Tatai Tescoban 1,5 nap alatt közel 800 kg adományt sikerült összegyűjteni az állatok számára.
Említette, hogy még nagyon sok tervük volt. Kifejtené?
Egyik nagy tervünk az volt, hogy ne csak gyermek-, de állatbarát város is legyen Tata. Ehhez a város állatbarátait, civil szervezeteit és a cégeit is össze lehetett volna fogni. Kutyasétáltatót, egy kutyajátszóteret, agility pályát szerettünk volna kialakítani az Önkormányzattal egyeztetve. A kutyapiszok gondokra szintén illendő lenne már megoldást találni Tatán is! Módot akartunk találni a szedőládák kihelyezésére, legalább a turisztikailag frekventált helyekre, ahol a kutyások is sűrűbben előfordulnak. A kutyapiszkot szelektíven kellene gyűjteni, mert veszélyes hulladék. Mi ezzel a Tatai Környezetvédelmi Rt.-t bíztuk meg. Ebben a projektben biztosan kaptunk volna segítséget tőlük is.
A már négy állatvédő szervezettel való együttműködési megállapodás mellé még sok hasonlót kívántunk kötni, akikkel meg tudjuk osztani az erőforrásainkat, cserélni tudunk, stb.. Az említett négy szervezettel eddig például olyan együttműködést folytattunk, hogy kölcsönösen segítettük a kutyák örökbeadását. Ha valaki mondjuk egy puliszerű kutyát keresett, de nálunk ilyen típusú éppen nem volt, akkor tudtuk azt mondani a leendő gazdinak, hogy menjen át pl. Oroszlányba, Esztergomba, mert nálunk nincs, de ott tudjuk, hogy van.
A korábban már említett gyermekekkel való foglalkozást, iskolai programot ki akartuk bővíteni, az egyik Új Úti Iskola tanára által, ilyen céllal készített pedagógia programját is alkalmazva, az állattartással kapcsolatos szélesebb dolgokról is szót szerettünk volna ejteni a gyerekeknek (például, ha nem kutyát tartanak otthon, hanem adott esetben egy akváriumot szeretnének, akkor mi a teendő). Gyereknapra egy rajzverseny pályázatot akartunk hirdetni, „Az én kutyám” címmel… sajnos ezt már nem tehettük meg. Az alapítványunk tovább működik, most át kell újra gondolnunk, hogy gyepmesteri telep és állatotthon nélkül milyen állatvédelmi programokat tudunk folytatni.
Milyen ok vagy okok miatt kellett bezárniuk a gyepmesteri telepüket és az állatotthont?
Egy összehangolt, többoldalú támadást kaptunk, amelynek végén az önkormányzattól jött a határozat, hogy megszüntetik az állatotthont (ez az ő hatáskörük), és még azon a héten a Megyei Állategészségügyi Hivataltól, hogy a gyepmesteri telep engedélyét is visszavonják.
Mi volt ez az „összehangolt támadás”?
Úgy véljük, hogy a hatóságok nem néztek kellőképpen utána a dolgoknak, a bejelentéseknek, hittek a szóbeszédeknek felülvizsgálat nélkül. Azt hitték, hogy a gyepmesteri telepről visszük ki az állatokat a kutyasétáltató akcióink során, holott azokat a kutyákat 14 napig tilos kivinni. A Csapó utcaiak petíciót nyújtottak be az útburkolattal kapcsolatban, amelybe belekerült az is, hogy egyébként zavarják őket a kutyák. Majd a közterület felügyelők is kijöttek és alátámasztották, hogy ugatnak a kutyák (nyávogjanak? – a szerk.), de nem történt hangmérés, se semmi bizonyító értékű adatgyűjtés.
A szomszédokkal nem lehetett volna egyénileg beszélni és valami békés, mindenki számára megfelelő megoldást találni?
De igen, sőt, volt, akikkel beszéltünk is – akik nyitottak voltak erre. Valakit a közvetlen szomszédok közül nem zavart az ugatás, csak egyedül a kerítés megmagasítását kérte. Ennek eleget is tettünk.
Az állatotthon szomszédságában egy fémmegmunkáló üzem és egy vágóhíd is működik (a szerk.)...
A közösségi oldalon olvastam és a már megjelent híradásokból hallottam, hogy voltak azért további hiányosságok is, idézem: „adminisztrációs hiányosságok és a fekete-fehér öltöző hiánya”.
A jelenleg is üzemelő állatkórház mögötti, egykori istállóépületet alakítottuk át boxos megoldással. Így egy épület volt, de két külön részben, egy gyepmesteri telep és egy állatotthon. Ez volt az egyik nagy gondja az Állategészségügyi Hatóságnak, hogy nem volt belső kerítés, amely szigorúan elválasztotta volna a két részt, hogy ne keveredhessenek a gyepmesteri telepen tartózkodó és az állatotthonos állatok. De ez külön kerítés nélkül sem történhetett meg, hiszen a megfigyelési célból tartott állatok a kennelben maradtak a megfigyelési időszak alatt.
A nyilvántartási hiányosságokról annyit, hogy szükséges egy ellátó állatorvos és egy hatósági állatorvos. Ez utóbbi az 1., 7. és a 14. napon kell megfigyelje, ellenőrizze az állatokat és pecsételje le a kutya saját adatlapját. Mivel csak egy hatósági állatorvos van elérhető közelségben, akinek mindennap jönnie kellett (szinte mindennap volt új befogott állat), így hiányzása esetén nem tudtuk kivel helyettesíteni. Erre készültünk, hogy esetleg önhibáján kívül nem fog tudni jönni nap, mint nap, ezért már tavaly kérvényeztük kollégámmal a jogosult állatorvosi engedélyt a megfelelő szerveknél, hogy mi is elláthassuk ezt a feladatkört is. A képesítésünk megvan rá, csak az engedély hiányzott. De nem hogy nem adtak ki engedélyt, de még válaszra sem méltattak minket. Aztán beütött a gond, a hatósági állatorvosnak halaszthatatlan dolga volt, önhibáján kívül nem tudott mindennap jönni, és ekkor sajnos lett egy-egy nap, amikor nem tudott pecsételni sem. Az is probléma volt, hogy a kutyákat mi az általunk adott néven és nem kennelszámon tartottuk nyilván. Ezekről a nyilvántartási hiányosságokról hallhatott.
A fekete-fehér öltöző megépítésére 2012. március 15-ig volt haladékunk, el is készítettük 90%-ban, már csak a burkolás és a mosdók felhelyezése hiányzott, de a kora tavaszi éjjeli fagyok miatt ezeket a munkálatokat nem lehetett még elvégezni. Elismerem, én is hibáztam, hogy nem kérvényeztem még egy kis haladékot.
Amit még nehezményezek, hogy mindig új előírásokkal hozakodott elő a hatóság, minden egyes új ellenőrzéskor valami még kellett – pl. fertőtlenítő szőnyeg és kézmosó belépéskor-kilépéskor az ajtókba. Ha az ember megbeszéli velük, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük, akkor egy hónappal később ne legyen ehhez képest változás – vagy ne minden alkalommal! Például számunkra is új információ volt, ami elhangzott a
riportban, hogy külön személyzetet kell biztosítani a gyepmesteri telepre és az otthonhoz.
Hogyan tovább? Milyen kilátások, lehetőségek vannak?
Ha valóban fontos lenne a városnak, hogy állatbarát város is legyen, akkor nem ennyitől, nem így érne véget. Lehetett volna bőven kompromisszumot kötni. A fellebbezést sem adtunk be – jogászok és a kuratórium döntése alapján. Nem tudunk teljesíteni, és hosszú távra tervezni ha mindig – újabb és újabb előírásoknak kellene megfelelnünk. Csak a kompromisszum lenne célra vezető. Továbbra is nyitottak vagyunk erre, kérjük, hogy üljünk le mindenki érdekében és találjunk közösen kiutat! Mi a szakértelmet, a hatékony állatvédelmi munkát, a lelkesedést, nyugalmat adnánk, az önkormányzat meg kevés támogatást (anyagilag, de egyéb fronton is). Így mindenki jól járna: a kutya, aki életben marad, az önkormányzatok, akik hatékonyan meg tudják oldani a kóbor kutyák helyzetét és innovatív módon viszik a nevükben is ezt a feladatot. Jól járnak a települések polgárai és azok az emberek is, akik felelősségteljesebbek, tudatosabbak lesznek e téren.
Mi lesz a 23 kutya és 5 macska további sorsa?
Kérvényeztük az Önkormányzatnál a határidő meghosszabbítását június 30-ig. Addig remélhetőleg minden állatot örökbe tudunk adni.
Őket is már hazavitték szerető emberek - sajnos nem mindenki ilyen szerencsés
Zárszó egy beszélgetés szentenciájaként
Azt gondolom, hogy nagy veszteség érte azzal a várost, hogy a támadásoknak nem járt jobban utána, nem fogta fel, nem tette helyre azokat, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt a további (együtt)működésük érdekében. Végre voltak olyan kompetens és lelkes szakemberek, akik minimális fizetségért, sok önkéntes munkával tudták volna – az önkormányzattal is együttműködve – megvalósítani mindazt, ami a közösség javát szolgálja és ami mindenképpen az önkormányzat érdeke, ill. kötelessége (a kóbor ebek befogása/befogatása az önkormányzat jogilag rögzített kötelezettsége).
Kiegészítések:
Videók:
Elismerés:
www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DRU9ox74JQ4
Bezárás:
www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=9QKlTq3yKUw
Cikk:
www.allatvedelem.com/2012/04/22/%E2%80%9Evisszavontak-az-engedelyunket-a-lakossagot-zavarja-a-kutyak-ugatasa-equus-tatai-allatotthon-kozelebbrol/
Facebook (képek, diszkusszió, éles viták, kommentek):
www.facebook.com/tatai.allatotthon
www.facebook.com/tatai.allatotthon/posts/209766945801533?notif_t=share_comment
www.facebook.com/tatai.allatotthon/posts/441667065850839?notif_t=share_comment
Equus honlapja:
http://allatmenhely.equus.hu
Kovács Tímea
Forrás:
A www.ujharanglab.hu cikke
